Jordánia: Wadi Rum

Elértünk a kedvencemhez! Igazából nem tudtam, hogy mi ez amikor Edu mondta, hogy el szeretne ide menni! Dokumentáltam magam, néztem néhány képet de azt hittem Petra lesz az amitől nagyon el leszek - hát nem! Wadi Rum egyszerüen fantasztikus!

- photo: K.Boti -

Eleve az első kép már lenyűgözött. Az épületek a turist center-hez tartoznak, a távolban pedig a "bölcsesség hét pillére"... A szervezés egyszerű: itt kifizetsz fejenként 5 eurót, majd egy idegenvezető elvisz a Rum faluba ahol az autódat hagyhatod és egy terepjáróval nekivághatsz az ismeretlennek! Csekély 45euró vacsi+reggeli+beduin sátorban alvás (ami nagyon távol áll az igazitól szerintem - inkább turista módira van beállítva).
- photo: K.Boti -

Mi elég későre érkeztünk, így talán ezek az utolsó képek amit még napvilág elcsíptünk! Amikor a jeep-ből kiszáltunk a sátortábornál, hát nagyon pipák voltunk, hogy ezzel a tragacsal kell nekünk másnap elszenvedni 8 órát (ami persze 80 euróba került függetlenül a résztvevők számától). Szerencsére a másnap kellemes meglepetéseket hozott és igazából a látvány és Schumi (a beduin sofőrünk) messze felülmúlta e kis bakit!
Az ebédlő sátor: voltak itt hollandok, amerikaiak, egy olasz, egy helybéli fószer, az idegen vezetők na és természetesen az öt székely! :) A vacsi türhető volt - a higiéniával nem kellett törődni, mert nem láttuk, hogy hol és hogyan készült a 7-8 fogás... a tálalás pedig pofon egyszerű volt - svéd asztal a la beduin :) Egy keveset üldögéltünk a többiekkel majd siettünk lefeküdni, hisz azzal biztattak, hogy reggel 5-kor költenek és visznek napfelkeltét nézni...
- photo: A. Eduárd -

... hát a visznek elmaradt, ugyanis 5 előtt néhány percel már a sátor előtt voltunk hárman, és ezzel az ébren levők létszámát teljesen kimerítettük! Hát nem volt mit tenni - kinéztük a legközelebbi hegyet és felmásztunk rá... nagyon jól sikerült - szuper élmény volt!
- photo: K.Boti -

A három korai madár - messze lent pedig a sátortábor...
A kis híd, ahogy a helyiek nevezik - bár meredeknek tűnik, mégis olyan könnyű felmászni rá! A távolban Edu és Boti. Rajta van Pali! Ferenc és Schumi meg a terepjárót őrzik...
A nagy híd a távolban - fel szerettem volna oda is mászni, de Schumi azt mondta az egy 3 órás út, így kihagytuk...
- photo: K.Boti -

Művész fotózok - megmérgezett a két profi :)
Egy kis állatvilág: madárkák...
... láttunk vagy 4 gyíkot is...
- photo: K.Boti -

és az elmaradhatatlan kígyó (ami annyira gyors volt, hogy alíg sikerült lencse végre kapni)!
- photo: A. Eduárd -

A híres rajzok - bár eléggé hihetetlen számomra, hogy ezek oly régiek lennének!
- photo: K.Boti -

A kedvenc helyem a bejárt Wadi Rum-ból... bármerre néztem csak bambultam a tájat!
- photo: K.Boti -

Lent a jobboldali terepjáró a miénk - vörös homok dűne - állítolag ez a legnagyobb dűne, de hát fentről nem tűnik olyan nagynak...
- photo: K.Boti -

És erre mentünk tovább - egésszen a legtávolabbi hegyig...
- photo: A. Eduárd -

A 6-os, de ez nem akármilyen 6-os ám! Ez a mi 6-unk! :D

Számomra a Wadi Rum volt a Jordániai kiruccanás koronája! Ide még szivesen visszamennék, és ha netán visszamegyek, akkor biztos, hogy több napra megyek majd - ezt mindenkinek nagyon ajánlom!

A kedvenc helyemől egy rövid körfilm! :)