Utolsó pillanatban döntöttünk úgy, hogy elmegyünk a Bucegi hegységbe - nem bántuk meg! 29-én reggel nekivágtunk a kalandnak és d.e. 10-órakkor megérkeztünk a Vénasszonyok (Babele) menedékházhoz (teleferic: 32ron/fő). Ott egy 8 személyes szobát béreltünk 30 ron/fő -ért. Ezután nekivágtunk az Ember (Omul) csúcs meghódításához.
Kevés hó, ami nagyjából meg is volt fagyva - így a túra, téli viszonyokhoz mérve egyszerű volt. Gyönyörű idő volt, hét ágra sütött a nap... Tiszta égbolt, csak a völgyekben lent volt köd.
Egy két fotózást is beiktattunk természetesen.
A "red" team.
A szikla lánc túlsó oldalán elválik az út: téli és nyári útvonal. Kis tanacskozás után a nyári ösvényt választottuk - hát én eléggé paráztam és visszafelé egyértelmüen a hosszabbik (téli) útat választottuk.
Eddig a pillanatig én meg voltam győződve, hogy az "Omul" csúcson állok, ahhoz, hogy most kiderüljön, hogy maga a csúcs azon szikla tetején van (a távolban) amely a szintén "Omul" nevű menedékház fölé magaslik!
YMCA probálkozás - jó lett.
Mire elértük volna a menedékházat, a köd is utolért. Érdekes látvány volt ahogy egyik pillanatról a másikba betöltötte a látóhatárt.
Ekkor még a magasabb csúcsok büszkén húzták ki magukat a köd tengerből... de nemsokára minden elhomályosult.
Egyetlen egy száraz pihenő hely - a menedékház oldalában levő pad. Le is ült a kis csapat, és persze a gazda is rögtön ott termett - mi Ursunak becéztük és némelyikünk egy kis alamizsnával is megkínálta. A fél út vissza ködös volt, viszont csodálatos fényekkel kápráztatott a lemenő nap. Szerencsére öcsém gépe még müködő képes volt, így lencsevégre kaphatta a lenti fotót!
És bár a fotó tökéletes, mégis az ottani látványt nem képes visszaadni...
Innen útunk vissza vitt a menedékházba, ahol egy tál forró leves (7ron) és néhány pohár forralt bor (5ron) társaságában töltöttem a délutánt, na meg természetesen parocskám mellett, barátok között.
Este 8kor már ágyban voltunk, reggel 9 körül sikerült felkelni és egy gyors reggeli után célul a "Caraiman" kersztet néztük ki magunknak. Az idő szintén csodálatos volt, sőt, még a közeli völgyek is láthatóak voltak...
Első találkozásom a kereszttel - jó nagyra sikeredett, az biztos.
Onnan fentről jöttünk - balról - jó messzinek tűnik...
És íme a kilátás - jó, mi?
Azért ha belegondol az ember, hogy akár egy rossz lépésen múlik, hogy nem zuhan a szakadékba...
Így láttam én is havat... 2000m magasba kellett menni ezért a látványért.
A képen látható sziklát én a fej nélküli tevének hívom - sokan úgy ismerik, hogy a Sfinx. Én azt nem értem, hogy bárhonan nézem, én két púpot látok, viszont van egyetlen egy szög ahonnan egy fej formája vehető ki, mégis elég volt kb. 10 fok a 360-ból, hogy mindenki így emlékezzen rá!
