Déli 13 orakkor már Torockón voltunk, a nagy melegben elsődleges cél volt, hogy találjunk szállást. Nem tudom miért de Dr. Demeter Béla panzióban kötöttünk ki. Ott 18Eur/fő volt a szállás ez tartalmazta az est-ebédet és a reggelit! 150Ron összesen - elfogadható ár, nem bántuk meg, nagyon jól éreztük magunkat! (
http://www.pensiunea-demeter.go.ro/)
Az est-ebéd csak 18 után volt készen, így a rablópecsenyének szát húsból sült lett, nagy örömünkre. Használhattuk ingyen a háziak kerti sütőjét és fáját.
Nem én volnék András Róbert, ha a hasamról nem tehetnék említést! :)
A kaja és egy kis pihenő útán nekivágtunk a hegynek, de az eső megijesztett és inkább a panziónk szobájának falai közé menekültünk. Ami azért volt nagyszerű, mert egy kis szunya útán sétáltunk egyet Torockón.
Én vele sétáltam!
Láthattuk ahogy a lemenő nap sugarai még egyszer, utoljára megütköznek a Székely kő szirtjain!
Aztán a Torockó ékességét, a kis Ortodox templomot a főtéren... Kis felháborodással töltött el a tény, hogy a központban ékeskedő táblán már nem is említik a hegytetőn levő várat védő székelyeket, de azért a 3 román katonának akik elestek a háborúban külön emlékművet allítottak...
A Forrás nevű kocsmából citera hang ütötte meg fülünket, már a panzióhoz vissza vezető útvonalon, hang mely annyira jól szólt, hogy azt hittem vételről megy. Közelebb mentünk, és hát két idősebb Úriember játszik két citerán és kedveseikkel együtt énekelnek. Rögtön beültünk mi is és egy-egy pohár félédes feher bor társaságában hallgattuk a fülbemaszó muzsikát!
Nagyon ügyesek voltak - jó volt őket hallgatni, majd tavozásunk előtt fizettünk nekik egy kört, persze névtelenül.
Reggel már rögtön 7 útán keltünk és siettünk reggelizni, hogy a "Székely Kővet" meghódítsuk.
A szemközti hegyet és a falú nagy részét már sütötte a nap! 8:13-kor vágtunk neki a kijelölt ösvénynek.
Ahogy haladtunk felfelé, annál nagyobb lett a látószög és értékeltük nagyon az árnyékot is a gyalogláshoz, a napot is a csodálatos képekhez.
A szeder is érőben volt...
Egy székely a Székely Kő-n.
Nem győztem kattogtatni a kis fényképező gépemmel. Állitólag ott a távolban volt a vár - ma már nyomtalanul el van tűnve...
Azt hittük mi leszünk az elsők. Erre meg pont az egyik citerás bácsit és párját értük utól közel a tetőhöz, ahol egy masik kalandor pár reggelizett! Így aztán egy Szegedi, egy Debreceni és egy félig-meddig székely pár fotózkodott a reggeli napfényben, becses portékainkal kinálgatva egymást! Jó kis ízesítése volt ez a fárasztó, de nagyon látványos reggeli tornának.
A völgy Nagyenyed felé, távolban a Szentgyörgyi logav várral.
Én még életemben sehol nem láttam ennyi pillangót. Torockón az utcákon csak úgy hemzsegnek - érdekes látvány!
12:06-kor értünk vissza a faluba. Vettük az autót és indultunk haza... azért még néhány fotó belefért!
Nagyon szép hely Torockó, nagyon kedves emberekkel. Örülök, hogy arra tévedtünk, szeretnék még visszamenni egy hosszú hétvégére, hisz maradt még sok látnivaló!
Annyi szép hely van még a környékünkön, és bár tény, hogy minden pénzbe kerül, mégis fontos, hogy az ember menjen, lásson... Csodálatos két nap volt, az egyszer biztos!
