Már rég terveztem, hogy elmegyek és megnézem magamnak az almási barlangot. Sokat hallottam arról, hogy milyen szép hely, és hát ilyen közel élni és még mindig azok közé tartozni, akik nem látták... tehát Zsombi javaslatára belevágtunk!
Vargyas felől mentünk - hát szörnyen hosszú út volt. A végén megérkeztünk egy tisztásra, amin júhok és tehenek legeltek... Volt már néhány túrista, és persze az őr, akinek kifizettük a napi jegyet és az autók parkolási diját.
Kiválasztottunk egy jó kis helyet az autóknak és elindultunk felkútatni a híres barlangot! Nagyon jó időt kaptunk - nagyon is meleg volt, el is menekültünk az árnyékba.
Saját ninjánk is volt - nagyon tetszett a patak - eszméletlen ez a völgy...
Meredek sziklafalak, csobogó patak, melyen elébb-elébb egy-egy palló viszi át még a teljesen tájékozódni nem tudó túristát is.
Majd létra visz fel a barlangba - tehát a barlang szájáig nagyon egyszerű eljutni... hogy milyen tovább? Nem tudom, mert zseb lámpa hián nem sokra mentünk volna a sötétben.
A csapat aki eljutott a barlangig :)
s ami jó egy patakban, hogy csak csobog és csobog...
A "fáradt" társaság vissza tért az autókhoz és ...
... jöhetett a várt zaba: rabló pecsenye.
Mindenképp vissza kell mennem - sok minden kimaradt: a kilátó, a barlang belseje és hát a patak forrását is érdemes lenne megnézni, nem? Egésszen elmenni a Hargitáig...
Sunday, 4 September 2011
Wednesday, 20 July 2011
Torocko
Déli 13 orakkor már Torockón voltunk, a nagy melegben elsődleges cél volt, hogy találjunk szállást. Nem tudom miért de Dr. Demeter Béla panzióban kötöttünk ki. Ott 18Eur/fő volt a szállás ez tartalmazta az est-ebédet és a reggelit! 150Ron összesen - elfogadható ár, nem bántuk meg, nagyon jól éreztük magunkat! (http://www.pensiunea-demeter.go.ro/)
Az est-ebéd csak 18 után volt készen, így a rablópecsenyének szát húsból sült lett, nagy örömünkre. Használhattuk ingyen a háziak kerti sütőjét és fáját.
Nem én volnék András Róbert, ha a hasamról nem tehetnék említést! :)
A kaja és egy kis pihenő útán nekivágtunk a hegynek, de az eső megijesztett és inkább a panziónk szobájának falai közé menekültünk. Ami azért volt nagyszerű, mert egy kis szunya útán sétáltunk egyet Torockón.
Én vele sétáltam!
Láthattuk ahogy a lemenő nap sugarai még egyszer, utoljára megütköznek a Székely kő szirtjain!
Aztán a Torockó ékességét, a kis Ortodox templomot a főtéren... Kis felháborodással töltött el a tény, hogy a központban ékeskedő táblán már nem is említik a hegytetőn levő várat védő székelyeket, de azért a 3 román katonának akik elestek a háborúban külön emlékművet allítottak...
A Forrás nevű kocsmából citera hang ütötte meg fülünket, már a panzióhoz vissza vezető útvonalon, hang mely annyira jól szólt, hogy azt hittem vételről megy. Közelebb mentünk, és hát két idősebb Úriember játszik két citerán és kedveseikkel együtt énekelnek. Rögtön beültünk mi is és egy-egy pohár félédes feher bor társaságában hallgattuk a fülbemaszó muzsikát!
Nagyon ügyesek voltak - jó volt őket hallgatni, majd tavozásunk előtt fizettünk nekik egy kört, persze névtelenül.
Reggel már rögtön 7 útán keltünk és siettünk reggelizni, hogy a "Székely Kővet" meghódítsuk.
A szemközti hegyet és a falú nagy részét már sütötte a nap! 8:13-kor vágtunk neki a kijelölt ösvénynek.
Ahogy haladtunk felfelé, annál nagyobb lett a látószög és értékeltük nagyon az árnyékot is a gyalogláshoz, a napot is a csodálatos képekhez.
A szeder is érőben volt...
Egy székely a Székely Kő-n.
Nem győztem kattogtatni a kis fényképező gépemmel. Állitólag ott a távolban volt a vár - ma már nyomtalanul el van tűnve...
Azt hittük mi leszünk az elsők. Erre meg pont az egyik citerás bácsit és párját értük utól közel a tetőhöz, ahol egy masik kalandor pár reggelizett! Így aztán egy Szegedi, egy Debreceni és egy félig-meddig székely pár fotózkodott a reggeli napfényben, becses portékainkal kinálgatva egymást! Jó kis ízesítése volt ez a fárasztó, de nagyon látványos reggeli tornának.
A völgy Nagyenyed felé, távolban a Szentgyörgyi logav várral.
Én még életemben sehol nem láttam ennyi pillangót. Torockón az utcákon csak úgy hemzsegnek - érdekes látvány!
12:06-kor értünk vissza a faluba. Vettük az autót és indultunk haza... azért még néhány fotó belefért!
Nagyon szép hely Torockó, nagyon kedves emberekkel. Örülök, hogy arra tévedtünk, szeretnék még visszamenni egy hosszú hétvégére, hisz maradt még sok látnivaló!
Annyi szép hely van még a környékünkön, és bár tény, hogy minden pénzbe kerül, mégis fontos, hogy az ember menjen, lásson... Csodálatos két nap volt, az egyszer biztos!
Tordai hasadék
Egy Ludason eltöltött hétvége után úgy gondoltuk párommal, hogy teszünk egy kis kitérőt hazafelé és megnézzük magunknak a Tordai hasadékot és Torockót. Mindkét helyre 1-1 napot szántunk.
A Tordai hasadékhoz reggel 9-re érkeztünk, felszerelve kenyérrel, hússal, szalonnával és persze 2 palack vízzel (ami szükséges lehet az egynapos túrához)... kb 15 percig kerestük, hogy hol kell kifizetni a 3lej-fő belépő díjat, majd miután valaki útbaigazított hogy induljunk el, mert a jegyszedőt az ösvényen leljük!
A Tordai hasadékhoz reggel 9-re érkeztünk, felszerelve kenyérrel, hússal, szalonnával és persze 2 palack vízzel (ami szükséges lehet az egynapos túrához)... kb 15 percig kerestük, hogy hol kell kifizetni a 3lej-fő belépő díjat, majd miután valaki útbaigazított hogy induljunk el, mert a jegyszedőt az ösvényen leljük!
Elvegyültünk hát a sűrű rengetegbe keresve azt aki majd ad jegyet és eligazít - szerettem volna kapni egy kis térképet a helyről útvonalakkal, stb. Ehelyett egy kis bezárt faházikó előtt találtunk egy köteg gyerek jegyet amit egy kővel nyomtattak meg, hogy ne fújja el a szél. Apró pénzünk nem volt, így aztán egy 2 eurós érmét hagytunk ott 2 felnőtt jegy áraként!
"Jót cselekedve" nekivágtunk az egyetlen ösvénynek ami ott volt.
A látvány nagyszerű. Két oldalt magas sziklafalak között csordogál egy patak az aránylag sűrű növényzet között.
És vannak jópofa dolgok is:
A csizmák bele vannak öntve a földbe - mindenképp a hatás nagyszerű.
A kis völgy és a helyenként szük ösvény - ajánlom mindenkinek!
A magas sziklafal, mely mindenféle formákat rejt...
... na és persze mi, a két kiránduló!
Már közeledtünk a völgy végéhez, persze ezt akkor mi még nem tudtuk!
Szép, de rövid :(
A víz is nyugodtabban csordogált, mintha megpihent volna a szorosba való belépés előtt!
Kinyílt a völgy, megjelent balról az erdő és jobbról meg a magas kaszálló - magas mert hát megmásztuk és az erős napsütésben gyakran kellett tartani a pihenőt!
Fentről a hasadék - szép kis látvány...
Egy kis virág
... nagyon tetszett, hogy a faluból a kifolyó patak befolyik a völgybe és nem fordítva :)
Ott jöttünk be autóval és hát arra is tervezünk távozni... ekkor tudatosodott bennünk, hogy a 3kg kaja amit a zsákban cipeltünk sajnos felesleges volt, hisz a 4,5-5km túrát (GoogleEarth szerint) mi aránylag gyorsan körbejártuk. A rablópecsenyének valót meg hát a parkolóban terveztük immár megsütésre! Nyárs híján az is elmaradt így aztán félig éhesen, félig fáradtan indultunk tovább Torockó irányába!
Egy utolsó visszapillantás a Tordai Hasadékra! Immár láttuk ezt is! :)
Saturday, 25 June 2011
Kenus hétvége az Olton
Kedves jó barátunk Zsombi egy érdekes plakátra figyelt fel, amely kenuzni hívta az embereket. Ragadva az új ötletet meg is osztotta a csapattal és egy hét leforgása alatt 26-an jelentkeztünk a sokunk számára teljesen ismeretlen kalandra. Az egészet tetőzte a pénteki baljós időjárás jelentés, mely narancssárga kódot értékelte pont azt a zónát ahol mi akartunk tartózkodni. 2 személy az időjárás jelentések miatt lemaradt, egy harmadik pedig más okokból maradt el! Így aztán 23 csatlakoztunk a túra vezetőkhöz és az 5 másik kalandorhoz.
A buszban jó volt a hangulat, az esős idő ellenére - minden hülyeséget megláttunk...
Boldogfalván felvettük a kenukat is és nekivágtunk Olthévíznek! Néhány kenu nem akart jönni, így megálltunk és megkötöttük őket, szerencsére Gabinál mindig van néhány műanyag bilincs! :)
Onnan egy utolsó kitérő a Kőhalmi töltő állomás toalettjébe és máris hallhattuk az eligazításokat az Olt partján, a híd alatt - az egyetlen hely a környéken ahol nem esett az eső!
A kenukat felkaptuk és irány a víz! Az indulás jól sikerült szinte mindenkinek...
...dex csapata 30 másodperccel az indulás után már borult! Igaz, hogy a pihenő előtti borulásukat is beleszámítva még mindig 5 borulással maradtak le a múltheti bajnokoktól! :)
A mi kis csapatunk (Ildici, Isú, Kinga és én) szelte ám az Olt vizét!
Hosszú evezés volt az első pihenőig - több matróz is szeretett volna lazítani egy kicsit! Egymás után futottak be a kenuk - megérdemelt pihenés volt mindenki számára!
Az ázott cigisek is feltalálták magukat: gyújtóval szárították az elázott portékát - a legutolsó kenuban volt már csak száraz cigi - mekkora ünneplés volt mikor az is célba ért! :D
A szigetnek hátránya, hogy nincs fa vagy bokor ami mögé el lehessen rejtőzni a könnyíteni vágyó szebbik nem képviseltjeinek - de elég találékonynak bizonyultak!
Áldott szerencse volt, hogy bár több rendben is elvert az eső, mégis napsütés fogadott a táborhelyen. Rögtön neki is láttunk a sátor állításhoz - már akinek volt sátra, mert a csapat egy része a piros buszba hagyta sátrát és meleg ruháját, együtt a kajával - a gyönyörű kék égbolt 30 perc alatt eltűnt...
... és ami jött az nem hiányzott!
a ijesztő szó talán a legmegfelelőbb - és még 4 sátor hátra volt!
Sajnos megporolt rendesen Csabát és engem, míg a közben sérülő sátrakban lévőket mentettük! Hál'Istennek volt palesz utána - én meg vagyok győződve, hogy az mentett meg egy tüdőgyuszi-tól! Tény, hogy emelte hangulatunkat is. :)
Gabi barátunk a legtalálékonyabb a csapatban - itt nem ázik a lába...
itt vizet melegít - és higgyétek el, gőzölgött kezében!
A várva várt gulyásnak való is belekerült végre az üstbe - egyértelmü, hogy nem lehet jó íze, csak ha én is bele kavargatok egy kicsit ;)
És jött a reggel - aránylag kipihenve - néhányunknak újdonságokkal tele az elmúlt estét illetően. A legjobb talán az volt, hogy a reggel napsütést hozott és semmi esőt! Hosszú ébredés, lassú étkezés...
... és újból evezés - de most már napsütésben!
Vidám arcok - száraz göncök - egyértelműen sokkal jobb hangulat!
A Fogarasi kiszállóig csak 1 pihenőt tartottunk - bőven elég volt! Füves part várt a híd lábánál - sokunknak ez volt a végállomás! Csónakokat a partra és jöhetett a veréb fotó!
Szinte itt van mindenki! Innen már csak 2 kenu és a kajak ment tovább! Ezután jött a legnehezebb szakasz - álló vízen kellett megtenni a 10,4km-ből kb. 6-ot - és talán nem is lett volna gond, ha nincs olyan nagy szél szemből. Amint nem eveztünk vissza felé ment a csónak.
Szerencsére mi idejében a partmellé eveztünk, de a másik kenu nem volt ilyen szerencsés és a 30-35cm-es hullámok beleborították őket. Nagyon kemeny szakasz volt, de nagyon örülök, hogy bevállaltam!
Mink is örültünk, az élményeknek is és annak is, hogy szárazon megúsztuk!
Értékelni az elmúlt két napot - nagyon jó volt. A túra simán megérné a dupláját is (fejenként 103ron-ba került), bár remélem ennyi marad és biztosan állítom, hogy meg sokan megyünk kenuzni a csapatból!
A mi mesterünk: Zsombi, és...
... a teljes csapat! Köszi mindenkinek és a legjobbakat kivánom a watersport.ro csapatnak!
Subscribe to:
Posts (Atom)

















